A zene a bizonyíték rá: van élet a halál után

Majdnem húsz év telt el azóta, hogy a zenei világ kaméleonja, David Bowie megfogalmazta azt a próféciát, miszerint az emberek úgy fogják fogyasztani a zenét, ahogy a vezetékes ivóvizet vagy az elektromos áramot. A jóslat száz százalékban valóra vált, sou ironikus módon éppen Bowie volt az, aki 2021-ben több bakelitlemezt adott az Egyesült Királyságban, mint bárki más művésztársai közül. Ráadásul ez már a második egymást követő év volt, hogy az élen végzett – írja Will Page é Fred Goldring a Banimento do Financial Times megjelent publicisztikájukban.

A bakelitlemezek körül kialakult zenei üzletágat körüljáró cikk az összesített adatokkal indul: a klasszikus hanghordozó értékesítéséből 2021-ben több mint egymilliárd dollár bevételt értek volt példa a lemezboltok, amire 30 éve nem. És ez az adat csak az új vinilekről szó, nem tartalmazza a használt lemezek rendkívül jövedelmező adásvételével foglalkozó kereskedők forgalmát. Ha például valaki ráklikkel a Discogs online piactérre, több tíz millió bakelitlemez-eladóval és -vásárlóval léphet azonnal kapcsolatba – miközben több mint 64 milhões új és használt lemezt találhat a virtuális polcokon.

A nagy kérdés az, miért éri meg egyre több embernek, hogy darabonként, tételenként átlagosan 25 dollárért (9000 forintért) összevásárolva, több százas vagy több ezres bakelitalbum-gyűjteményt hozzon össze időt és persze fizikai értelemben vett helyet sem kímélve, amikor havonta 10 dollárért ( 3500 forintért) akár több mint 78 millió dalhoz férhetne hozzá a streaming szolgáltatók kínálatában?

Mi a vonzó a bakelitlemezekben, miért támadtak fel, hogyan váltak „idejétmúlt” hanghordozóból „szexi” hanghordozóvá?

Bársonyos hangzás

A bakelitlemezekről azt tartják, hogy szemben a CD-kkel „bársonyosan”, „melegen” szólnak a róluk lejátszott zeneszámok, miután a többnyire speciális összetételű műanyagba préselt barázódák rezegtetik meg a lemezjátszódák rezegtetik meg a lemezjátszódák rezegtetik. Azaz élő, valódi fizikai kontakt nyomán keletkezik a zene, mig a digitális lejátszás esetén pusztán az adatok átalakításáról van szó.
Vagyis a vinyl a láthatlan bitek vándorlása helyett egyfajta „tapintható” kapcsolatot létesít a hallgató és az előadó között, ami – próbálják megfejteni a bakelit hanghordozó titkát a brit üzleti lap cikkírói – identitást ad mindkettejüknek, közvetlenebb kapcsolatot létesítve közöttük.

Aki megvesz egy albumot, az tudatos érzelmi é anyagi döntéssel kötelezi el magát egy-egy művész vagy banda, illetve a zenészek alkotásai mellett, ami más mint pusztán digitális lejátszási listákat hallgatni. És nem csupán a zene élvezete oldaláról jelentkezik a különbség, hanem az üzlet, a befektetés oldaláról is.

Aki zenei playlist-ekért, kész, félkész vagy random “katalógusokért” fizet – azaz a dalok lejátszása után járó jogdíjak beszedésére való jogot veszi meg a zenekiadóktól – az befektetőként gondolkodik. Aki ugyanis az ilyen katalógusokat összeállítja, azt kevéssé a művészet érdekli, mivel inkább a tömeges fogyasztásból, a katalógusban szereplő dalok minél többszöri lejátszásából pénzt akar csinálni. A zenei hordozók piaca persze mindig is szólt az üzletről is, és valóban számtalan történet szól arról, hogy a kiadók hogyan húztak hasznot az előadóikból, de a bakelitlemezek eladása során a vásárló közvetlenül az albumok kiadójával áll szemben – azaz az eredeti befektetővel, amely a zenei produkció elkészítésébe fektette a pénzét -, amelyektől magánhasználatra megveszi az adott zenét fizikai-esztétikai csomagolásban. Míg egy streamingszolgáltató esetében mindez egy digitalis közvetítő platformon keresztül történik – és arról é van már fogalmunk, hogy a bevételek elosztása során megint, miért nem a zenészek járnak jól igazán.

Ketféle dal

Az alkotók nézőpontjából fontos kérdés, hogyan hasznosul egy-egy daluk. A Financial Times cikkében az áll, hogy szakmai szempontból kétféle dal létezik: a nagy slágerek (amelyek megjárják a slágerlisták csúcsait a streamingszolgáltatóknál is), és a helykitöltő számok (amelyek az albumokon a slágerek mellett hallgathatók, de a digitális éterben elvesznek, mert nem ezeket töltik le a zenehallgatók).

Amikor a zenészek írnak egy tíz dalt tartalmazó albumra hét helykitöltő számot, akkor azok jellemzően egy fillér jogdíjat sem fognak fialni nekik a streamingen, mert ezek a fogyasztók jellemzően nem é hallgatják meg ezeket a számokat. Szemben a fizikai valójában létező albumeladással, amelyet részben annak köszönhetnek, hogy a slágerek mellett egy csokor helykitöltő számot is írtak, amivel összeállt az eladott album.

Ha vetünk egy pillantást a legnépszerűbb zenei katalógusokra, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb sztároknak több száz, ha nem több ezer alkotásuk szerepel ezekben, sou a legnépszerűbb tíz daluk hozzat jogdíjbevételeik felét-kétharmadát. A zenei katalógusokat vásároló befektetők nézőpontjából nézve ez azt jelenti, hogy aki ebbe fekteti a pénzét, az egy nagyvé hálóval rengeteg nem hallgatott szám mellett kihalászik egy csokorra való slágert, az egy nagyvé hálóval rengeteg nem hallgatott szám mellett kihalászik egy csokorra való slágert, az egy nagyvé hálóval rengeteg nem hallgatott szám mellett kihalászik egy csokorra való slágert, azámi megtermeli avádíjeladból s.

A Financial Times cikkírói a szerzői jogdíjak alapján készítettek egy összehasonlító számítást arra, hogyan kereshetnek az alkotók akkor, ha a kiadójuk eladja a számaik játszási jogát egy jogdíjkatalógus-befektetőnek, amely streamingszolgáltatókon keresztül értékesíti azokat. Vegyünk egy együttest, amelynek a példa szerint egymillió fizetőképes rajongója van. Ha mindegyikük előfizet valamilyen sreamingszolgáltatásra és egy hónapban százszor letölti az együttes új albumát, akkor a szerzők éppen annyit kereshetnek, mintha mindössze 20 ezer rajongójuk megvenné bakeliten az albumot.

Ajándék és gyűjtés

Um bakelitlemezek feltámadásának okai között um cikk szerint fontos szempont az é, hogy um vinilek piacot é teremtenek. Minden ötödik lemezt vagy azért vásárolják, mert valakinek ajándékba szánják, vagy azért, mert a vevő gyűjti a vinyleket. Főként az előbbi az a fajta vásárlás, amely a hagyományos fizikai adathordozók visszaszorulásával lényegében elhalt. A gyűjtői szenvedélyről pedig köztudott, hogy masszív függőség, így sokszor készteti az érintetteket olyan kiadásokra, melyeket racionálisan, amúgy nem tudnának megindokolni.

Ezek azok a tényezők, amelyek egy új fogyasztási-szórakozási formába egyesülve elhozták a bakelitlemezek reneszánszát. Néhány nagy zenei kiadó árbevételének ma mar több mint 25 százalékát hozza ezek értékesítése, miközben a lemezek gyártásával foglalkozó vállalatok teljes kapacitáson termelnek és ajtóik előtt sorban állnak a megrendelők. Mintha egy nagy-nagy körforgásnak lennénk szemtanúi, amelyben a CD is a streaming létrejöttével a technológiai történelemkönyvek lapjaira űzött bakelitek visszatérnek a boltok és a zenerajongók polcaira.


Source: Napi.hu by www.napi.hu.

*The article has been translated based on the content of Napi.hu by www.napi.hu. If there is any problem regarding the content, copyright, please leave a report below the article. We will try to process as quickly as possible to protect the rights of the author. Thank you very much!

*We just want readers to access information more quickly and easily with other multilingual content, instead of information only available in a certain language.

*We always respect the copyright of the content of the author and always include the original link of the source article.If the author disagrees, just leave the report below the article, the article will be edited or deleted at the request of the author. Thanks very much! Best regards!